Taboo

A Taboo Boy George önéletrajzi musicale. Az eredeti verzió kis produkcióként futott Londonban évekkel korábban, a Broadwayre egy átrendezett, átírt és jóval drágább előadás érkezett. A rendező ugyanaz volt, mint Londonban (Christopher Renshaw - ld még: We Will Rock You), a mindenre elszánt producer pedig az amerikaiak számára a tévéből jól ismert Rosie O'Donell.
Rosie volt az, aki rendkívül rámenősen próbálta megnyerni Raúlt a produkcióhoz. Raúl eredetileg nem akarta elvállalni Philip Sallon szerepét, mert túlságosan hasonlónak érezte Riff Raff-hez és a Kabaréból a konferansziéhoz, de Rosie hívásának nem lehetett ellenállni :) Kicsit át is írták a kedvéért a szerepet, és komikusabb irányba vitték.
"Ráhangolódásképpen" eltöltött pár napot Londonban az eredeti Philip Sallon társaságában. Aztán elkezdődtek a próbák... Talán nagyobb sajtónyilvánosságot kapott a próbafolyamat, mint maga az előadás. Rosie úgy gondolta, hogy a médiakapcsolatait felhasználva biztosíthatja legjobban a show sikerét. A végeredmény (mindössze 3 hónapig játszották a darabot) nem őt igazolta. Nagyon zavarta a színészeket, hogy végig kamerák előtt kellett próbálniuk. Bármi történt a próbán, az azonnal benne volt a másnapi hírekben, így a semleges szemlélő számára úgy tűnt, hogy már a próbafolyamatot is botrányok sorozata kíséri. A legnagyobb botrányból Raúl is vastagon kivette a részét. A kosztümmel kapcsolatban valamin összekapott Rosie-val, majd kiviharzott a próbáról. Másnapra elrendezték a félreértést, de a Taboo erről az esetről lett híres (hírhedt).
Ilyen előzmények után nem lehetett illúziójuk a fogadtatással kapcsolatban. Igaz, hogy a 3 hónap alatt kialakult a darab törzsközönsége, de a kritikusok egytől egyig szabályosan utálták a musicalt. (És itt érdekes párhuzam fedezhető fel Christopher Renshaw másik darabjával, a We Will Rock You-val. Csak a Rock You a kritikák ellenére kitartott, és végül sikert csináltak belőle Londonban, a Taboo-t viszont le kellett venni New Yorkban.)
A darab maga ugyan kíméletlen kritikákat kapott, de a szereplőgárdáról mindenki elismeréssel írt. Raúl pedig megkapta élete első Tony-jelölését. (A kategória neve: 'legjobb férfi mellékszereplő musicalben'.) Magát a díjat végül nem ő kapta, hanem Michael Cerveris az Assassins egyik mellékszerepéért. Cerveris a köszönőbeszédében méltatta vetélytársait is, Raúlról azt mondta, hogy teljesen biztos benne, hogy előbb-utóbb ő is ott fog állni a színpadon egy Tony-díjjal a kezében :)

"Egy színfalak mögötti szaftos drámánál semmit nem szeretnek jobban a Broadwayn. A Taboo rengeteg ilyennel szolgált. Voltak elhalasztott előadások, színfalak mögötti veszekedésekről szóló híradások, egy sztár, aki kisétált a próbáról, és egy rendező, akit kishíján eltávolítottak."

"A rendező, Christopher Renshaw jól kezelte a West Enden rendelkezésére álló kis színpadi teret, de nehezen boldogult a nagy Broadway-produkció megszervezésével."

"Ben Brantley a New York Timesban leírta a Broadway ízlését és színvonalát oltalmazók legmegalázóbb mondatát: a Taboo őt a Macskákra emlékeztette."

"Mr Esparza viszi a vállán az előadást."

"A zene nagyon tetszett. Rosie pedig rendkívül szenvedélyesen akarta, hogy benne legyek a produkcióban, és folyamatosan üldözött. Nagyon sok szeretetet kaptam tőle és az egész kreatív csapattól. Azt gondoltam, hogy ez egy jó környezet lesz. Hízelgő, ha az emberek veled akarnak dolgozni. Hittek bennem. Különösen megkedveltem Charles Busch-t és Christopher Renshaw-t. Philip Sallon egy jól megírt szerep, és a Petrified című dalt ajándék elénekelni. Ugyanakkor egy komikus szerep. Élvezet eljátszani."

"Amiért nagyon sajnáltam, hogy ott vannak a kamerák a próbákon, az az volt, hogy így nem szabadott hibáznunk. Giccsesen hangzik, de tényleg úgy gondolom, hogy a próbaterem szent hely."

"Találkoztam a valódi Philip Sallonnal. Azt mondta, hogy egy kicsit bizarr vagyok a darabban, de eközben egy Vivenne Westwood nadrágkosztümöt viselt, és az egész feje borotvahabbal volt bekenve. Amikor először találkoztam vele, tetőtől talpig színes szemeteszsák volt rajta, a fején pedig turbán gyanánt egy Vivienne Westwood táska. Szóval nem gondolom, hogy elég  messzire mentem abban, hogy megmutassam, milyen is ő valójában."

"Értelmes ember vagyok, de nem vagyok valami szellemes. Nem szoktam jó beszólásokkal előrukkolni. Philip viszont igen, és úgy vettem észre, hogy amikor őt játszom, én is képes vagyok erre." 

"Nagy harc volt köztünk Rosie-val. Más művészi elképzeléseink voltak, de még aznap este megoldottuk a dolgot. Ennek egyébként meg kellett történnie. Eljutottunk egy olyan pontra, amikor senki nem tartotta kézben a próbákat. Heten próbáltak irányítani, de így semmire sem jutottunk. Még jobban összekeveredtek a dolgok ahelyett, hogy kitisztultak volna. Vissza kellett volna fognom magam, de a kirohanásból legalább annyi jó származott, hogy utána összeültünk és elkezdtük rendbe hozni a dolgokat. Erre egyáltalán nem vagyok büszke, és soha azelőtt ilyet nem csináltam, csak úgy éreztem, hogy jó lehetne az előadás, és frusztrált voltam."

"A lelkét kidolgozta az előadásért. Raúl nélkül a színház egy sokkal laposabb hely lenne." /Euan Morton/

"Van, hogy oda kell menned, ahol a szeretet van. Amikor olyan emberekkel dolgozol, akik nagyon szeretnék, hogy ott legyél, akkor megbecsülik a befektetett energiádat."

"Esparza néhány felejthetetlen éjszakát töltött a valódi Sallon társaságában London utcáin. 'Azt vártam, hogy egy furcsa, 'legendás vagyok, senki sem közelíthet meg' típusú emberrel fogok találkozni. De ő rendkívül intelligens. És nagyon bátor. Semmitől sem fél.' Majd nevetve hozzáteszi: 'Egy republikánus család konzervatív katolikus sarja vagyok. Mit keresek egyáltalán a színházban?!?' "

"Esparza botrányos Philip Sallon-ja szolgál narrátorként és fesztelen kommentárként. Esparza kishíján ellopja a showt."

"Mr Esparza nyers indulatot sugároz, aztán intelligensen számító, szimpatikus és rosszindulatú egymás után. Nem tudod kiszámítani, milyen lesz a következő pillanatban. A Taboo az ő erősségeire játszik. A rendező azt kérte a szereplőktől, hogy teremtsenek informális atmoszférát az előadáson. Mr Esparza ezt a felhívást arra használta, hogy kipróbáljon pár apróságot, mint például az első dal alatt a párbeszédet a közönséggel. Mindig változtat a közönség reakciójától és a saját hangulatától függően. 'Tetszik, drága?' - kérdezte egy nőtől a múlt héten. Ez talán banálisnak hangzik, amíg nem képzelik magukat annak nőnek a helyébe, aki egy menyasszonyi ruhába öltözött, hosszú göndör hajú, kék szemfestéket viselő kubai színészt bámul, aki váratlanuk rávigyorog. Mr Esparza azt mondja, hogy fogalma sincs, hogy miért válogatják gyakran olyan szerepekre, ahol a közönséggel kell kommunikálni. A színészi képességeken túl megkockáztatom, hogy a zöld szemei miatt van. Akkor is vonzzák a tekintetet, ha éppen egy szót sem szól."

"Érzem, hogy mennyi ideig lehet tartani a csendet az első dal előtt. Hosszabb csendet tartok, ha a közönség érdeklődő, és leköti a történés. De ha susogást hallok, tovább megyek."

" 'Ez volt az egyik ok, amiért nem akartam elfogadni a felkérést. Féltem attól, hogy az emberek úgy gondolják majd, hogy ismétlem saját magamat.' Ezért a show készítői Esparzával együttműködve más irányba vitték a karaktert. 'Ez egy tisztán komikus fordulat volt. Arról szól, hogy érezzük jól magunkat. Nem hiszem, hogy bármiféle sötétség venné körül.' "

"Fantasztikus volt Rosie-nak a showba és a belém vette bizalma. Egyre izgatottabb lettem, és a végén már el akartam vállalni. Aztán benne vagy a showban, és azon gondolkodsz, hogy 'hogy a fenébe kerültem én ide?' "

"A Taboo-ban, a kudarcra ítélt Boy George musicalben feltűnő volt, hogy ő az, aki ragyog a katasztrófa kellős közepén. A Times radioaktívnak nevezte."

/Részletek különböző cikkekből és interjúkból/

vissza