The Rocky Horror Show

Raúl az Evita-turné után visszament dolgozni Chicagóba, de közben folyamatosan járt meghallgatásokra New Yorkba. Így szerzett tudomást a Rocky Horror Show szereplőválogatásáról is. Először nem akart elmenni, többször is elhalasztotta a meghallgatását. Anno látta a filmet, és nem tetszett neki, emellett pedig úgy gondolta, hogy ő nem elég extrém ahhoz, hogy megkaphassa Riff Raff szerepét. Az első meghallgatásán, a Time Warp éneklése közben gondolta meg magát :) Attól kezdve nagyon akarta a szerepet.
Első Broadway-fellépését rögtön egy díjjal jutalmazták (Thearte World Award), ezen kívül énekelhetett az új Rocky-cdn is. Nem volt könnyű dolga a szereppel, hiszen ismét egy legendás alakításhoz viszonyíthatták az övét a darab rajongói. Mandy Patinkin (Evita/Che) után ezúttal Richard O'Brian-hez képest kellett újat hoznia. (Richard O'Brian a Rocky dalainak szerzője, emellett a filmváltozatban ő volt Riff Raff.) Sikerült véghezvinnie a feladatot. Teljesítménye még O'Briant is lenyűgözte. Ahogy a cd-n énekel, az valami embertelen... Raúl Time Warp-ját még azoknak is meg kell hallgatniuk, akik egyébként nem rajonganak érte.
Kockázatos volt ugyan, de a szerződése lejártakor úgy döntött, hogy nem hosszabbít. Minden racionális érv a folytatás mellett szólt, de Raúl úgy érezte, hogy nem tudja ezt tovább csinálni. Helyette inkább az off-Broadway, és egy bizonytalan kimenetelű produkció mellett tette le a voksát: elvállalta a tick, tick... BOOM! című új Larson-musical főszerepét.

"A Rocky Horror Show rajongói már alig várják, hogy lássák a darabban az olyan jól ismert tehetségeket, mint Alice Ripley, Jarrod Emick vagy Tom Hewitt. És közben azon gondolkodnak, hogy vajon mit várhatnak az egzotikus nevű Raúl Esparzától, attól a viszonylag ismeretlen színésztől, akit a kulcsfigura, Riff Raff szerepére választottak ki."

"Egyszer láttam csak a filmet, 15 éves koromban, és nem tetszett. Éjféli vetítés volt, és emlékszem, azt gondoltam, hogy nem kellene ott lennem. Úgy éreztem, hogy egy idegen világban vagyok. Megijesztett."

"Az Evita zenei rendezője, Kevin Farrell felajánlotta, hogy használhatom a manhattani lakását, és akkor úgy gondoltam, hogy talán érdemes újra próbálkoznom New Yorkban. Tudtam, hogy ha nem teszem, azt örökké bánni fogom. Úgyhogy ide jöttem, és hat hónapnyi meghallgatásokra járás után a Rocky volt az első darab, amibe ajánlatot kaptam. Pedig még a meghallgatásra sem akartam elmenni, mert féltem tőle. Amikor ennyi ideig nem kapsz munkát, silánynak érzed magad. Amikor hívtak a Rocky Horror Showba, attól tartottam, hogy nem leszek elég bátor ahhoz, hogy eljátsszam ezt a szokatlan szerepet, ugyanakkor rájöttem, hogy nem mondhatok le egy nagy Broadway-szerepet csak azért, mert félek."

"Az első reakcióm az volt: 'Ez egy hülyeség! Ez nem is lesz életképes!' Háromszor halasztottam el a meghallgatást. De az ügynököm erősködött, hogy jó lesz az előadás, mert Chris Ashley csodálatos rendező. E-mailben küldték el Chicagóba a meghallgatás anyagát. New Yorkba repültem, és ott egyenesen a szereplőválogatásra mentem. Volt néhány őrült ötletem arról, hogy hogyan kellene elénekelni a Time Warp-ot. Felugrottam egy székre, és elkezdtem üvölteni a dalt. És abban a pillanatban meggondoltam magam. Azt gondoltam, 'Ez tiszta élvezet! Akarom ezt a szerepet!'"

"Riff Raffet játszani felszabadító élmény volt. Olyan, mintha felvettem volna egy maszkot, és azt csinálhattam volna, amit csak akarok."

"Riff vezeti a társulatot a nagy táncos szám, a Time Warp alatt. Amikor Raúl Esparza teszi ezt, nem túlzás azt mondani, hogy a pokol összes hasadékai megnyílnak."

"Szombat esténként, főleg a késői előadáson szoktak megjelenni az elvakult Rocky-rajongók. Sokkoló látvány, amikor az ember lenéz a színpadról, és a közönség olyan ruhákban van, hogy akár a színpadon is lehetnének."

"Igazán büszke vagyok a Rocky cd-re. Nem is hiszem el, hogy az én vagyok."

"- Hogyan hozod helyre a hangod egy ilyen megerőltető előadás után? Különösen, amikor egy nap kétszer kell játszanod.
- Alszom. RENGETEG vizet iszom. Úgy élek, mint egy szerzetes. Nem könnyű, de működik.
- Mit csinálsz azokon a napokon, amikor nem játszol?
- Vegetálok. Nintendózom. Sokat olvasok. Elmegyek megnézek egy másik előadást vagy egy filmet.
- Mik az előadást megelőző rituáléid?
- Bemelegítek. Nyújtani is szoktam, de azt abbahagytam. Sminkelés, sminkelés és még több sminkelés. Marilyn Mansont hallgatok (az inspiráció kedvéért), aztán megint sminkelés következik. Végül megnézem, ahogy Daphne [Rubin-Vega] odateszi a Scinece Fiction című dalt Joan Jett-tel."

"Amikor a Rocky Horror Showban szerepeltem, nehéz volt, hogy hihetetlenül magasan kellett énekelnem."

"Egyik este volt egy nő - körülbelül 45 lehetett -, aki a darab minden egyes sorát tudta, és végig mondta is velünk együtt. Több színész is bosszankodott miatta. Én viszont végig rá néztem, és ettől mérhetetlenül boldog volt. Egyébként egy ilyentől teljesen el tudod veszíteni a koncentrációdat. Amikor valaki beordít valamit a nézőtérről, az olyan, mintha lenne egy színész, aki nem volt ott a próbákon, aztán hirtelen megjelenik vizipisztollyal felfegyverkezve, és megpróbálja a saját szövegét beszúrni a darabba."

"Néha az az érzésem, hogy ez inkább egy rock-koncert. És ilyenkor a legjobb. Amikor magaddal tudod ragadni a közönséget. Ezelőtt soha nem tapasztaltam ilyet színházban."

"Nagyon sokat kell pihennem. Dohányzom, talán abból is vissza kellene vennem egy kicsit."

"Richard [O'Brian] hihetetlenül hízelgően nyilatkozott a teljesítményemről. Azt hiszem, nagyon más vagyok ebben a szerepben, mint ő. Semmiképpen nem akartam őt utánozni, de tiszteletadásképpen megpróbáltam eltanulni az ő vigyorgását."

"A Rocky Horror olyan volt, mint egy rock-koncert. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jól kigondolt és nagyon jól kivitelezett előadás volt. Örültem, hogy a részese lehettem. Az eredeti szereposztás tagjai a legtehetségesebbek, akikkel eddig dolgoztam - Jarrod Emick és Alice Ripley. Alice azon kevés előadók egyike, aki már az első próbán megfélemlített, mert annyira tehetséges. Tom Hewitt volt a mi őrült vezérünk. Tom annyira nagylelkű, egyszerű és szerény, hogy szerintem neki volt köszönhető az a csodálatos atmoszféra, amiben mindannyian egy csapat tagjainak érezhettünk magunkat. Még azóta is összejárunk, így, ezzel a csapattal. Ez általában nem szokott megtörténni egy-egy darab szereplőivel."

"Nagyon igénybe vesz ez a szerep, különösen mert eldöntöttem, hogy így akarom énekelni. Amikor Richard O'Brian eljött megnézni az előadást, azt mondta: 'Fogalmam sincs, hogy hogy tudod ezt így elénekelni.' Nem értettem. 'Te magad írtad, és te magad is elénekelted!' Mire ő: 'Nem, én sosem énekeltem. Én mondtam.' "

" 'Féltem a meghallgatástól. Úgy gondoltam, hogy úgysem kapom meg a szerepet, mert nem vagyok elég ijesztő.' Aztán legyőzte a félelmét, és egy Mick Jagger-Hannibal Lecter keverékből összegyúrt Riff Raff megformálásával hívta fel magára a kreatív csapat figyelmét. 'Elég határozott volt a színrelépésem' - ismeri el. A taktika működött. A produkciójával a kritikusok elismerésén kívül a Theatre World díját is kiérdemelte."

"Szeretek maszkot viselni. Riff egyáltalán nem úgy néz ki, mint én, úgyhogy megtehetek bármit, amit ő megtenne."

"A Rockyval az a baj, hogy mivel ez egy olyan show, amiben részt vesz a közönség is, nem érzed azt, hogy te adod elő, hogy te kontrollálod. Kicsit olyan az egész, mint egy cirkusz, és egy idő után már nem szereted csinálni. Körülbelül hat hónap után mindenki elkezdte azt érezni, hogy nem tud ebben közreműködni. Úgy gondolom, hogy ez a show természetéből fakad. Más előadásoktól eltérően, ahol minden este változtathatsz egy kicsit, itt a közönség közreműködése nélkül semmit sem lehet máshogy csinálni. Ők alakítják a darabot. Először nagyon élvezed, de hat hónap után eleged lesz belőle."

/Részletek különböző cikkekből és interjúkból/

vissza