Company - Cincinnati

Már a 2005-ös év vége felé hírül adták a musicales oldalak, hogy Raúl következő munkája ez a Company produkció lesz.
A Company az egyik kedvenc musicalem, benne a csodaszép Being Alive című dallal, amit ebben az előadásban Raúltól hallgathattak meg a szerencsések.
A cincinnati Playhouse-ban egy hónapig játszották a darabot. Miután ez alatt az idő alatt egymásnak adták a kilincset a Broadway-producerek, várható volt, hogy New York lesz a végállomás. Cincinnati egyébként a Broadwayhez képest a világ vége. Raúl két dolog miatt dönthetett úgy, hogy elvállalja Robert szerepét. Az egyik ok Sondheim. (Raúl egyszer azt nyilatkozta, hogy érte bármire hajlandó, bárhol és bármikor.) A másik pedig a rendező, John Doyle, aki 2006-ban a Sweeney Toddért hazavihette a legjobb rendezőnek járó Tony-díjat.
John Doyle a védjegyének számító rendezéssel állította színpadra a Sweeney Todd után a Companyt is. Ennek lényege, hogy a színészek egyben a zenekart is alkotják, vagyis saját magukat kísérik. Így egyszerre kell jó hangszeresnek, jó énekesnek és jó színésznek lenni. Ráadásul ez a koncepció befolyásolja a hangszerelést és a rendezést is. (Olyan hangszerekre kell írni a darabot, amilyenen játszó színészeket beválogattak. Illetve akinek éppen jelenete van, az nyilván nem zenélhet. Nagyon érdekelne, hogy hogy rakják össze a darabot!)
Raúlé a darab főszerepe. A többiekkel együtt végig színpadon van. Előadás közben "csak" ütőhangszeren játszik (a Broadway-verzióban ezt az ütőhangszeres dolgot kihagyták), de a végén a Being Alive-ban ő kíséri magát zongorán.
Amint kiderült, hogy A Companyt átviszik a Broadwayre, Raúlt a következő év Tony-várományosai között kezdték emlegetni. És nem tippeltek rosszul. A Tony már csak egy karnyújtásnyira van.

"Esparza a karakter minden vonását megmutatja. Okos és ironikus, magányos és sóvárgó, fél a túl mély érzelmektől és egyben szexi. Hogy ne akarnád, hogy egy ilyen Bobby végül boldog legyen! 'Step into the light, Bobby' - szeretnéd te is odakiáltani neki. Amikor Esparza a show vége felé elérkezik a 'Being Alive'-hoz, ez megindító pillanat a karakter és a közönség számára egyaránt. A premieren a közönség válasza egy teljes percig tartó ováció volt."

"A The New York Times lelkesedő kritikájában azt írja, hogy a Companyben 'Esparza talán karrierje legmélyebb és legerősebb alakítását nyújtja.' "

"Csak csodálni lehet, ahogy a színészek átmennek a csellótól a billentyűkhöz, a trombitától a hegedűhöz, a hangverseny-zongorától az oboához. Még a Bobbyt játszó Raúl Esparza is hangszert vált. A cintányért az utolsó dalban (Being Alive) zongorára cseréli."

"Raúl Esparza lélegzetelállító a férfi szerepében, aki nem mer bízni, aki egyedül van a tömegben akkor is, ha az a tömeg a legkedvesebb, házas barátaiból áll."

"A Company lett az előadás a 2005-2006-os cincinnati színházi évadban, és a New York-i producerek elkezdték törni az utat a Broadway felé."

"Egy kis időre a világ musical-rajongóinak tekintete Cincinnati felé fordul."

"A Broadway-veterán Raúl Esparza (tick tick BOOM!, Taboo) megmutatja Robert másoktól való elkülönülésének szenvtelen tudatosságát. A játéka által teremti meg a karaktert, azt a kiteljesedett személyiséget, aki a passzív megfigyelő szerepéből eljut odáig, hogy készen álljon arra, hogy kapcsolatot alakítson ki."

"Szeretek örömet szerezni az embereknek, és sokszor bűnösnek érzem magam, ha saját magam miatt teszek meg valamit. Ez teljesen olyan, mint Bobby."

"Doyle volt az, aki Esparzát a Broadwayról Cincinnatiba csábította. Esparza kétszer is megnézte Doyle sikeres Sweeney Todd felújítását a Broadwayn, és azt mondta róla: 'olyan izgalmas, amilyet már nagyon hosszú ideje nem láttam'. "

" 'Senki mással nem akarok dolgozni - mondja nevetve.' " /Raúl John Doyle-ról/

"A legutóbbi áradozó kritikát az Entertainment Weekly március 31.-ei számában olvastam. A Company 'A' minősítést kapott, míg a torontói Gyűrűk Ura csak 'B'-t. 'Nem nagyon foglalkozunk ezzel' - mondja Esparza. 'Egyszerűen csak nagyon szeretünk itt lenni.' "

/Részletek különböző cikkekből és interjúkból/

Company - Broadway

Elég sok musicalt látok felvételről, de azt kell hogy mondjam, hogy a Company-hez hasonló élményem videós előadással kapcsolatban még soha nem volt. (Élő előadáson is csak 1-szer.) Nekem ez maga a tökély. Készítettem is egy külön honlapot a Company-nek, hogy ne ide kelljen mindent leírnom :)
Raúl szempontjából már a musical plakátjának is komoly jelentése volt. Ugyanis nagyon ritkán fordul elő, hogy kiírják a cím fölé a főszereplő nevét. (Ld: "Raúl Esparza in Company") Merthogy ez pénzügyi vonzattal is jár. Ha ugyanis a plakáton hirdetett sztár valami miatt előadást mulaszt, az előadás előtt lehetőség van a jegyek visszaváltására. (Más esetben soha nem váltanak vissza jegyet.)
A Broadway-szereposztás egy az egyben ugyanaz, mint a cincinnati volt, a rendezés is csak apróságokban változott. A premiert november végén tartották, a kritikák december elején jelentek meg. A kritikusok egyik részének nem tetszett a Doyle-féle koncepció, helyesebben inkább az volt a baj vele, hogy már nem hatott az újdonság erejével, úgy, mint egy évvel korábban a Sweeney. Ahol számított (a nevesebb lapokban) nagyon jó kritikákat kaptak. A kritikusok véleménye egy valamiben megegyezett: Raúl teljesítményét az egekig magasztalták. És hogy hosszútávon az előadással kapcsolatos negatív vélemények sem befolyásolták a Company megítélését, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezt az előadást választották az év legjobb musical-felújításának a Drama League, a Drama Desk és Kritikusok díjának az odaítélői is.
Természetesen a sokak által minden idők legjobb Robertjének tartott Raúl sem maradt díjak nélkül: per pillanat a kritikusok díját és a Drama Desket mondhatja a magáénak, de hátra van még a legfontosabb, a Tony-díj. Az elsőszámú esélyes Raúl, de a vetélytársak névsora kissé nyugtalanító, szóval bármi megtörténhet.
Nem lehet mindenki olyan szerencsés, hogy élőben láthatja a Companyt (sajnos...), de azért nekünk is van minek örülni.  Februárban ugyanis megjelent a cd. Nem volt kérdés, hogy megveszem. A beszerzés végül szerencsésebben alakult, mint ahogy számítottam. Ugyanis egy New York-i levelezőtársamnak hála dedikált példányom van a cd-ből. A belső borítón ott díszeleg Raúl aláírása :)
Visszatérve az előadáshoz. A Broadway-premier kapcsán sok cikk és interjú jelent meg, és Raúl is olyan figyelmet kapott, amilyet szerintem eddigi karrierje során még soha. Érdekesség, hogy először ebben a musicalben sem akart szerepelni :)) Úgy látszik, hogy ő már csak ilyen. Nem igazán szerette ezt a musicalt, és Robert szerepét sem érezte magához közel állónak a korábban látott előadások alapján. Egyébként az igaz, hogy egy más felfogású Companybe nem biztos, hogy passzolt volna egy ilyen Bobby, a Doyle-féle előadáshoz viszont kifejezetten Raúlra volt szükség. Már csak az volt hátra, hogy őt is meggyőzzék erről :) A segítség egyszerre több helyről érkezett. Ott volt például a Company későbbi hangszerelője, Mary-Mitchell Campbell, akivel Raúl egy privát koncerten lépett fel. Raúl Sondheim-dalokat énekelt, Mary-Mitchell Campbell pedig zongorán kísérte. Ő volt az egyik, aki elkezdte győzködni, hogy találkozzon Doyle-lal. Ugyanezt próbálta meg elérni a menedzsere, Elin Flack, és a Company casting directora, Bernie Telsey is. (Bernie Telsey neve időnként fel-felbukkan Raúl életrajzában. Gyakorlatilag ő fedezte fel Raúlt, ő válogatta be ugyanis anno a Rocky Horror Show-ba.) Raúl végül engedett a rábeszélésnek, és találkozott Doyle-lal, onnan meg már minden simán ment.
Hogy mit jelent Raúlnak a Company, azt a Drama Desk díj átvételekor elmondott beszédénél semmi sem mutatja meg jobban. Az a beszéd mellesleg tökéletesen tükrözi, hogy Raúl milyen ember, és már csak ezért is meg kell nézni.

"A Company a legnagyobb ajándék, amit valaha kaptam a színháztól. Ez egy olyan élmény, amiről álmodsz, amikor azt választod, hogy színész leszel. Olyan élmény, amiről el sem tudod képzelni, hogy valaha megadatik neked. Hálás vagyok minden egyes előadásért." /Drama Desk/

"Sondheim-darabban játszani varázslat. Egy olyan darabon dolgozni, ami folyamatosan gazdagodik minden egyes alkalommal, amikor előadod." /Drama Desk/

"Hogy megkaptam ezt a díjat, esküszöm, hogy annak köszönhető, hogy a többiek ott vannak velem. 14-en vagyunk a színpadon, és amikor szólót énekelek, azt sem egyedül teszem, hanem 13 másik emberrel együtt. Ettől brilliáns, ahogy John megrendez egy darabot. Ez valódi 'ensemble', valódi színház, a legrendkívülibb élmény nekünk és a nézőknek." /Drama Desk/

"John Doyle a legjobb rendező, akivel valaha dolgoztam. Valahogy elérte, hogy fejezzem be a színészkedést, a grimaszolást, a magamutogatást, és hogy azt higgyem, hogy mindenkit le kell nyűgöznöm. Nem tudom, hogy hogy találta meg bennem mindazt, amit mindig is ki akartam fejezni egyszerűen a nyugodtság által." /Drama Desk/

/Részletek különböző cikkekből és interjúkból/

vissza