Chitty, Chitty, Bang, Bang

Nincs olyan interjú, amiben ne kérdeznék meg tőle, hogy hogy a csudába került ő a Rocky, a Cabaret, a Taboo és a The Normal Heart után egy családi mese-musicalbe :) Nem ő jelentkezett a meghallgatásra, hanem kifejezetten hívták a főszerepre. Először nem is értette, hogy hogy gondolhattak pont rá, és nem is akarta elvállalni. Aztán éppen azért döntött úgy, hogy eljátssza a főszerepet, mert a musical és maga a szerep is nagyon különbözött attól, amiket eddig elvállalt.
A musical alapja egy 1968-ban készült, a Sherman Brothers dalaival megtűzdelt zenés film, aminek a színpadi változatát Londonban mutatták be Michael Ball főszereplésével. (A produkció egyébként a repülő autóról vált híressé.) A londoni előadás "feltupírozott" verziója érkezett New Yorkba, és a maga 20 millió dolláros költségvetésével minden idők legdrágább musicale lett. (Bár ezt a címet, ha jól tudom, idén elhódította a torontói Gyűrűk Ura.)
Végül nem hosszabbították meg a musical játszási sorozatát, és év végén levették a darabot. Pénzügyileg nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. (Csak néhány jelenetet láttam belőle, és elolvastam a történetet. Nekem amúgy sem jönnek be a mese-musicalek - kivétel a Wicked -, de ez különösen nem tetszik.)

"Amikor először jöttek elő az ötlettel, azt mondtam, hogy ez teljesen lehetetlen, ez az egész nem az én világom. Éppen a The Normal Heartban játszottam az off-Broadwayn, és az agyam egyszerűen nem állt rá arra, hogy elvállaljak valamit, ami teljesen az ellentéte annak, amiket eddig csináltam."

"A Tony-díj gála után elmentem Londonba, megnéztem az előadást, és teljesen beleszerettem a producerbe, Barbara Broccoliba, akinek az édesapja [Albert Broccoli] volt az eredeti film producere. Amikor valaki olyannal beszélgetsz, aki ennyi szeretettel beszél az előadásról, az ragályos. És akkor úgy gondoltam, hogy élvezném, ha kipróbálhatnék valami újat, valami olyat, amiben ennyi vidámság van. A The Normal Heart és a Taboo után azt mondtam, hogy a következő darabomban senki ne haljon meg AIDS-ben, ne kelljen ijesztő sminket viselnem és ne kelljen sírnom minden este. Persze nem gondoltam komolyan, de az ilyen darabok játszása közben elérsz egy olyan szintre, amikor a szerep elkezdi uralni az életedet."

"Vicces, de sosem gondoltam, hogy ennyire szeretem a gyerekeket! Szeretek velük nevetni, vagy egyszerűen csak velük lenni, és szeretem a világot az ő szemükkel látni. Ez a két gyerek olyan, mintha a családom lenne. A legelső találkozáskor Ellen és Henry eldöntötték, hogy jó fej vagyok, és ez nagyon jó érzés." :)

"Sosem fogom elfelejteni, amikor hét évesen láttam a Peter Pant, és Sandy Duncan elrepült a fejem fölött. Remélem, hogy ezek a gyerekek is fognak emlékezni a mi előadásunkra és vissza fognak jönni, mert nekünk az is a feladatunk, hogy új közönséget neveljünk. Amikor egy ilyen családi show-ban játszol, fontos, hogy 200%-ot teljesíts, és valami olyat adj nekik, amit sosem felejtenek el."

"Ian Fleming írta a történetet a fiának, mert a fia egyszer azt mondta neki, hogy jobban szereti James Bondot, mint őt. Ezért Fleming megírta a Chittyt a fiának. Végülis a történet egy apáról szól, aki megpróbálja bebizonyítani a gyerekeinek, hogy szereti őket. Ez mindenkihez szól."

"- Tériszonyom van - vallja be Esparza nevetve.
- Megmondta a Adriennek? [Az talán a rendező lehet...]
- Ki fogja találni, amikor meghallja, ahogy ott fenn torkom szakadtából üvöltöm a dalt."

"Esparza hozzátette, hogy a Sherman Brothers néhány részt átírt a partitúrában. 'Nagyon kedvesek voltak, és rendkívüli emberek. Az összes dalt, amin felnőttem, ők írták.' "

"Itt nem kell ingerültnek és indulatosnak lennem, ami azt eredményezi, hogy általánosságban véve is boldog vagyok. Borzasztó sok időt töltök jókedvűen."

"A gyerekek sosem kapcsolnak össze a kijáratnál azzal az emberrel, akit a színpadon láttak. A szülők állandóan próbálják meggyőzni őket arról, hogy én vagyok Caractacus. "

" 'Unott Broadway-reakcióra számítottam, ehelyett mindenki úgy viselkedett, mintha hároméves lenne' - Raúl Esparza arról, hogy hogy reagált a közönség a repülő autóra."

"- Még meg kell hogy kérdezzelek a darabban szereplő kutyákról. Remélem, szereted a kutyákat!
- Hogyne! Otthon is voltak kutyáink. Allergiás vagyok a macskákra, ennek ellenére anyukámnak volt vagy nyolc. Nagyon kedves állatok, de a kutyákat jobban szeretem. Az előadásban szereplő kutyák imádni valóak! Harriet, a pitbull a legédesebb kutya a világon, türelmes és csendes. Aztán van egy juhászkutya, amelyik a legelején úgy döntött, hogy imádni fog. A feladataim közé tartozik, hogy minden nap játsszak egy kicsit a kutyákkal. Ez a házi feladat. Játszanom kell a kutyákkal és játszanom kell a kocsival. Néha megfordul a fejemben, hogy 'és ezért nekem még fizetnek is??' Először azt gondoltam, hogy ez a show nem nekem való, aztán úgy találtam, hogy a próbák után úgy jövök el, hogy nagyon-nagyon jól érzem magam."

"Meg kellett tanítanom Raúlt táncolni." (Gillian Lynne - koreográfus)

"A darab lényege, hogy egy apa megpróbálja egyedül felnevelni a gyerekeit. Nincs annyi pénze, hogy megvehessen nekik olyan dolgokat, amiket más gyerekek megkapnak. Úgyhogy fogja ezt a kiszuperált autót, és mindenféle limlomot felhalmoz benne, amit a ház körül talál. Elég nyomorúságos lesz, mert semmi olyat nem talál, amit érdemes lenne belerakni. És akkor az autó repülni kezd."

"A bennfentesek már évek óta a legjobb fiatal Broadway-színészként tartják számon Esparzát. Most talán szélesebb körben is felfigyelnek rá."

"- Szeretnél te is gyerekeket?
- Igen, nagyon. Imádom ezt a két srácot, Henryt és Ellent. Azt mondták, hogy ha nem lenne apukájuk, engem választanának. Ez nagyon édes."

"Néha úgy érzem, hogy kilépek a próbáról, és Londonban vagyok. Nem érzem azt, hogy bármi kapcsolatunk lenne a New York-i színházi világgal. Teljesen más, mint a Taboo esetében volt."

"Felelősek vagyunk azért, hogy ne tegyük tönkre a gyerekek számára ezt a varázslatot. És felelősek vagyunk azért is, hogy új közönséget hozzunk a Broadwayre."

"- Mit mondanál azoknak a kritikusoknak, akik attól félnek, hogy a Broadway a zuhanó csillárok és a repülő autók miatt átmegy vidámparkba?
- Azt, hogy a Fantom sokkal többről szól, mint egy csillár, és a Chitty is sokkal többről szól, mint egy autó."

"Ez nem egy kifejezetten mutatós szerep, de látni akartam, hogy el tudok-e játszani egy hétköznapi fickót, aki a darab romantikus hőse."

"Igen, tudom... Az autó repül. Ezt mindannyian láthattuk. De az igazán figyelemre méltó és példátlan speciális effekt sokkal előbb megtörténik a darabban. Pár perccel a nyitány után Raúl Esparza mint Caractacus belép a színpadra. Először elfoglalja magát azzal, amivel a feltalálók általában szokták, de fél perccel később felemeli a fejét, és valami olyat csinál, amit korábban még soha nem láthattunk ettől a sokoldalú színésztől.
Mosolyog.
Nem arról az arrogáns, elutasító mosolyról beszélek, ami gúnyosan villant fel az arcán a Taboo-ban. És nem is arról az elkeseredett, frusztrált mosolyról, amit a tick tick BOOM!-ban láthattunk. Ez egy őszinte, meleg, üdvözlő mosoly, ami azt üzeni: 'Boldog ember vagyok, és örülök, hogy látlak benneteket!'
Raúl Esparza számára a Chitty lehetőséget ad arra, hogy ezentúl színészként kicsit tágabban gondoljanak rá. És azt hiszem, hogy ezzel megkapta az esélyt, hogy az elkövetkezőkben a fizetési csekkjén is némileg nagyobb összeg szerepeljen. Amikor elsősorban arról vagy ismert, hogy megszállott művészeket, rémisztő előadókat vagy szociálisan bosszantó politikai aktivistákat játszol, akkor a darabok, amikbe beválogatnak, tipikusan nem azok, amik egy örökkévalóságig fognak menni. Sőt, még egy egész évadon keresztül sem. És bár ő sok rendszeres színházba járónak és New York-i kritikusnak is kedvence, talán ez a show hozzásegíti ahhoz, hogy elérjen egy sokkal család-központúbb közönséget is. Ez szélesebb ismertséget fog hozni számára, és ezáltal azt, hogy a megnövekedett hírnév okán az elkövetkezendő darabjaira könnyebb legyen eladni a jegyeket. És akkor ha esetleg a következő évadban átviszik a Broadwayre a megbabonázó, fantasztikus kritikákat kapó, de félház előtt játszott Ned Weeks-ét [The Normal Heart] már csak úgy kell hirdetniük, hogy 'Raúl (Chitty Chitty Bang Bang) Esparza a The Normal Heartban!' "

"Hogyha emiatt a darab miatt fognak rám emlékezni, jó. Úgy folytatom, ahogy ezelőtt abbahagytam. Még nem tudom, mi lesz a következő munkám. Ezt azért vállaltam, mert soha nem csináltam hasonlót. De az az igazság, hogy én inkább az összetettebb, sötétebb dolgokat vonzom, és ez a jövőben is így lesz."

vissza