Szerepek

Íme egy táblázat az eddigi szerepeiről:

Darab Szerep Színház Év
Mixed Blessings   Miami's Coconut Grove Playhouse (Miami) 1989
Mańana de Sol   (Miami)  
Of Thee I Sing   (Chicago)  
Grease Danny Zuko (Chicago)  
A Clean, Well-Lighted Place   Goodman Theatre (Chicago)  
Messiah   Goodman Theatre (Chicago)  
Richard II   Goodman Theatre (Chicago)  
A Christmas Carol and Cry   Goodman Theatre (Chicago)  
The Beloved Country   Goodman Theatre (Chicago)  
Slaughterhouse 5   Steppenwolf Theatre (Chicago) 1996
Fur   Steppenwolf Studio Theatre (Chicago) 1997
The Washington-Sarajevo Talks Vlado Azinovic Victory Gardens Theatre (Chicago) 1997
Arcadia Septimus Meadowbrook Theatre (Michigan) 1997
What the Butler Saw
Ditroit Free Press Award
  Meadowbrook Theatre (Michigan) 1998
Evita
Joseph Jefferson Award jelölés (Best Actor)
Che National Tour 1999
The Good Person of New Haven   Cornerstone Theater (Chicago) 2000
The Rocky Horror Show
Theatre World Award (Outstanding Debut Performer)
cd: New Broadway Cast
Riff Raff Circle in the Square (Broadway) 2000
tick, tick...BOOM!
Obie Award (Distinguished Performance)
Drama League Honoree (Distinguished Performance)
Drama Desk jelölés (Outstanding Actor)
Broadway.com közönségdíj (Favorite Breakthrough Performance)
cd: Original off-Broadway Cast
Jonathan Jane Street Theatre (off-Broadway) 2001
Cabaret
Broadway.com közönségdíj (Favorite Replacement)
Emcee Studio 54 (Broadway) 2002
Sunday in the Park With George
Helen Hayes Award jelölés
George Sondheim Celebration, Kennedy Center (Washington, DC) 2002
Merrily We Roll Along Charley Kringas Sondheim Celebration, Kennedy Center (Washington, DC) 2002
Comedians
Drama League Award jelölés (Distinguished Performance)
Gethin Price Samuel Beckett Theatre (off-Broadway) 2003
Green Violin
Barrymore Award
Mikhoels Prince Music Theatre (Pennsylvania) 2003
Taboo
Drama League Award jelölés (Distinguished Performance)
Drama Desk Award (Outstanding Featured Actor in a Musical)
Tony Award jelölés (Best Featured Actor in a Musical)
cd: Original Broadway Cast
Philip Sallon Plymouth Theatre (Broadway) 2003
The Normal Heart
Drama League Award jelölés
(Distinguished Performance)
Ned Weeks Joseph Papp Public Theater (Off-Broadway) 2004
Chitty Chitty Bang Bang
Outer Critics Circle Award jelölés (Outstanding Actor in a Musical)
Caractacus Potts Hilton Theatre (Broadway) 2005
Find Me Guilty Tony mozifilm 2005
Company
Enquirer Acclaim Awards
Cincinnati Entertainment Awards (Acting Performance By Visiting Actor)
Bobby Cincinnati Playhouse in the Park (Cincinnati, OH) 2006
Company
Drama League Award jelölés (Distinguished Performance)
Outer Critics Circle Award (Outstanding Actor in a Musical)
Drama Desk Award (Outstanding Featured Actor in a Musical)

cd: 2006 Broadway Revival Cast
Bobby Ethel Barrymore Theatre (Broadway) 2006

(Nincs megbízható lista az eddigi összes szerepéről, lehetséges, hogy a 2000 előtti rész hiányos. Ahogy találok újabb információt, frissítem a táblázatot.)

Néhány szerepről bővebben:
Evita
The Rocky Horror Show
tick, tick... BOOM!
Cabaret
Sondheim Celebration 2002  
Comedians
Taboo
The Normal Heart
Chitty, Chitty, Bang, Bang
Company
film
szerepek, amiket nem kapott meg

Hangfelvételek
A fenti listából látható, hogy mely előadásokhoz készült cd. (A Kabaréban úgy vette át a szerepet, úgyhogy ott azért nincs. A Sondheim Celebration darabjaihoz szintén nem adtak ki cd-t, mint ahogy a Chittyhez sem.)
A fentieken kívül Raúl három cd-n közreműködött még. Az egyik a Hair-koncert cd-változata (Raúlé a címadó dal), a másik kettő pedig egy-egy karácsonyi Broadway-album.
A honlapján az összes felvételbe bele lehet hallgatni.

Ahogy a rengeteg interjút meg cikket végigolvastam, találtam egy csomó olyan idézetet, amik nem valamelyik szerepéhez kapcsolódnak, hanem úgy általában hozzá és a színházhoz. Sajnáltam volna, ha ezek kimaradnak, mert nélkülük nem teljes a honlap, úgyhogy íme egy csokorra való belőlük:

"Talán még korai legendásnak nevezni ezt a színészt? Rövid, mindössze 6 éves Broadway-karrier során elragadtatott kritikákat és híveket szerzett. Ezekhez egy izzó, nagyon különleges tehetség járul, amilyet talán Bernadette Peters óta nem láthattunk."

"Csodálom azokat a színészeket, akik el tudnak tűnni a szerepükben. Azt a képességet, hogy el tudj távolodni saját magadtól. Nekünk színészeknek el kell jutni odáig, hogy különböző életeket át tudjunk élni."

"Szeretek teátrális lenni. Nem érdekel az a fajta naturalizmus, amit minden nap látunk a tv-ben. Kit érdekel? A színház egy sűrített világ, itt csak a leghangsúlyosabb, legizgalmasabb pillanatokat látjuk."

"A Rocky Horrorban játszottam, amikor Jarrod Emick azt mondta: 'Munkába jövet sétálj keresztül a Shubert Alley-n, hogy mindig érezd, hol vagy.' Nagyon komolyan vettem ezt a tanácsot. Óriási ajándék itt lenni. A Broadwayn megvan az a felelősségünk, hogy a legjobbnál is jobbnak kell lennünk. Óriási csalódás, ha az emberek úgy jönnek ki egy Broadway előadásról, hogy 'Hát, ilyet otthon is látok.' A közönségnek úgy kell kimennie a színházból, hogy 'Sosem láttam ehhez hasonlót, sosem láttam ilyen jó darabot, sosem láttam ilyen jó színészt.' "

"Szeretek átértelmezni sorokat, vagy másik takarásból bejönni. Akármilyen kedvem is van éppen, azt megpróbálom felvinni a színpadra, hogy meglássam, hogyan befolyásolja a karaktert. Néha új szövegeket találok ki és élvezem, hogy improvizálhatok. Megpróbálom tényleg játéknak felfogni.
Ha valamitől félek, azt csakazértis próbálom megcsinálni. Ez általában nem sikerül. Pofára is eshetsz, de az is lehet, hogy találsz valami újat."

"Szeretném eljátszani a színházi ügyelőt az Our Town-ban amikor 60 éves leszek. Az a kedvenc amerikai színművem. Sokszor szoktam idézni belőle, amikor középiskolás voltam. Emily azt kérdezi az ügyelőtől: 'Az emberi lények vajon tudatában vannak az életnek, miközben élik?' És akkor ő azt feleli: 'Nem. A szentek és a költők talán.' Az utóbbi időben jöttem rá, hogy Jonathan [Larson] is folyamatosan ugyanezt mondja a Rentben és a tick tick BOOM!-ban. Most éld az életed, próbáld meg felfogni, mi történik körülötted."

"- Nagy sikered van a kritikusoknál és a színházi sajtónál úgy általában. Milyen érzés, amikor ilyen szép dolgokat olvasol magadról?
- Olyan, mintha valaki másról beszélnének. Mindig azon ámulok, hogy egyike lehetek azoknak, akik meg tudnak élni a színészetből, mert mindig erről álmodtam. Úgyhogy jóleső érzés olyan kritikákat olvasni, amik elismerően írnak a munkámról. Általában nem olvasom el a kritikákat, de amikor Ben Brantley [The New York Times] a Kennedy Center-beli Sunday In The Park With George előadásról írt, azt el akartam olvasni. Igazából egy pozitív kritika volt, de azért voltak kifogásai az előadással kapcsolatban. Mondott valami olyasmit, hogy ahogy éneklek, az ellentétes azzal, ahogy játszom. És akkor azt gondoltam 'Talán igaza van. Talán megpróbálhatnám másképpen.' Nem mondhatnám, hogy mindig ez történik, amikor elolvasok egy kritikát, de úgy illendő, hogy ha már az ember elolvassa, azt olyan hozzáállással tegye, hogy 'ebből vajon mit tudok hasznosítani?' 
Szerintem a kritikusoknak nem csak azért kellene színházba járniuk, hogy eldöntsék, tetszik-e nekik az előadás vagy nem. Beszélniük kellene a darabról, és érezniük kellene, hogy ők is részei a színházi világnak. A jó kritikusok ilyenek.
Úgyhogy igen. Amikor jó kritikákat olvasol magadról egy olyan helyen, mint pl a Times, azzal egy álom válik valóra. De nem veheted nagyon a szívedre, mert ha meg nem írnak jókat rólad, az nem jelenti azt, hogy értéktelen vagy. Nálam kialakult egy olyan hozzáállás, hogy az a Raúl Esparza, akiről írnak, az egy másik fickó."

"Kedvenc musicalem? Talán a Sweeney Todd és a Sunday In The Park With George."

"Amikor leszerződtettek az Evita turnéhoz, le kellett mondanom a Hamletet Ditroitban. Talán egyszer még lesz esélyem rá, hogy eljátsszam. Nagyon szeretném. Bár minden színész ezt mondja. :) Egyszer szívesen eljátszanám Tartuffe-öt. Vagy Jágót."

"Sok színész szereti az olyan darabokat, amikben nagyon erősen hűnek kell lenni az eredeti szöveghez. Én veszélyesebb vonalat követek. Ha valamitől félek, azt szeretem megnézni közelebbről." 

"Ő egy rock-sztár Laurence Olivier. Amikor Raúlt nézed, olyan, mintha Al Pacinot néznéd a Keresztapa egyik átütő jelenetében. Csak ő énekelni és táncolni is tud. " /Victoria Leacock/

"Esparza jó úton halad afelé, hogy Nagy Név váljon belőle. Őrültség, de talán működhet: egy jólképzett előadó, aki a színházi karrierjét nem csak egy lépcsőfoknak tekinti a filmkarrierhez vagy könnyű tv-szerződéshez vezető úton, hanem a színpadon akarja tölteni az egész életét. 'Sosem mondtam, hogy mozisztár szeretnék lenni. Mindig azt mondtam, hogy színész szeretnék lenni.' "

"Nem tudom, hogy meddig leszek képes ezen a szinten megmaradni, ilyen szerepeket játszani, ha nem vállalok el olyan tv-szerepléseket, amivel szélesebb közönség számára is ismert leszek. A Broadwayn többé nem születnek sztárok."

"Ez a színész egyszerűen megdöbbentő. A komédiától Lear királyig nincs olyan, amit ne tudna megcsinálni."

"Hogy mi az álomszerepem?  Nem tudom. Nagyon sok olyan szerepet eljátszhattam, amit el akartam: Che, George [Sunday], Charley [Merrily], a konferanszié... 
Emlékszem, Steve [Sondheim] azt mondta, hogy úgy gondolja, nagyon jó Sweeney lennék. Azt majd szeretném egyszer eljátszani. Amikor a Sunday In The Park With George-ban együtt dolgoztunk, közölte velem, hogy innen már csak lefelé vezet az út. Ez a legjobb szerep, amit eljátszhatok.
Mindig szerettem volna eljátszani az amerikait a Sakkból. Az volt az első musical, ami igazán érdekelt.
Herry Higgins is egy szuper szerep, szívesen eljátszanám, ha elég idős leszek hozzá."

"Ő az a fajta nagylelkű géniusz, akinek égető lelki szükséglete a színpad, és emiatt minden fellépése - még ha rövid is - olyan, amit szeretni kell."

"Imádkozni szoktam, mielőtt felmegyek a színpadra. Nem azért, mert oltalomra van szükségem, hanem mert meg akarom köszönni.
Akár hiszel Istenben, akár nem, azt gondolom, hogy mindig van, amit nem tudunk kontrollálni a színpadon. Ez egy nagyon izgalmas és érdekes párbeszéd, amit a közönséggel folytatunk estéről estére, és ha megpróbálod kontrollálni, szörnyű lesz a végeredmény."

"Szeretem az egyediséget. Hogy senki nem viselkedik így a valós életben? De ez nem az élet! Ez színház!"

"A Company próbaidőszakának legfárasztóbb időszakában az egyetlen szabadnapját arra használta, hogy bemenjen a színházba, és egy cincinnati születésű fiatal íróról beszéljen, akinek az 'All We Can Handle' című műve szerepelni fog a Fringe Festival programjában. Esparza korábban részt vett a darab felolvasó-estjén is New Yorkban. És erre a darabra áldozta az idejét a szabadnapján. 'Mert hiszek benne.' "

"És bár Esparza karriere gyorsabban repül, mint a Concorde, amióta két évvel ezelőtt debütált a Broadwayn Riff Raff-ként a Rocky Horror Showban, néha úgy gondolja, hogy ő az utolsó, aki felfogja, milyen messzire is jutott."

"Raúl Esparza akkor tanult meg énekelni, amikor kisfiú volt Miamiban, és a nagymamája ölében ült, aki megtanította az összes régi kubai dalra."

A gyerekszínészekről: "Nagyon fontos, hogy a gyerekeknek legyen gyerekkoruk és legyenek élményeik. Végsősoron ettől lesz valakiből jó színész, nem pedig attól, hogy hol és kiktől tanulta a színészmesterséget."

"Mindig kételkedem a képességeimben. Néha teljesen zavarban vagyok, amikor a legelső próbára bemegyek."

"Amikor ez a színész Sondheimet énekel, akkor Sondheim-specialista. Ha popzenét énekel, akkor meg úgy szól a hangja, mint egy rocksztáré."

"Esparza óvatosan figyeli bimbózó karrierét. Néhány kritika a Sunday-beli alakításában egy ragyogó új tehetség bizonyítékát látta, mások azzal vádolták, hogy hideg és gépies. Esparza megpróbál tanulni a kritikákból, de tartózkodó a dicséretekkel. 'Nézem a díjakat meg a kritikákat, és azt mondom, ez nagyon-nagyon jó. De én csak egy kölyök vagyok Miami külvárosából, akinek volt néhány jó lehetősége. Ha elkezded ezeket ezeket magadra venni, az borzalmas!' "

" 'Tudja mi az, ami igazán nyomasztó? És ez sok mindent elmond a new yorki színjátszásról. Senki sem elég bátor most ahhoz, hogy a saját generációjáról írjon - talán mert az a generáció nem engedheti meg magának, hogy megvegye a színházjegyet.' És miközben az olyan emberekről beszél, mint Kenneth Lonergan vagy Michael John LaChiusa, akik szerinte olyan művészek, akik ezen változtatni tudnának, közben elismeri: 'Velük az a probléma, hogy küzdeniük kell, hogy az egyik darabtól a másikig eljussanak. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy hibázzanak, mert az túl sokba kerül. Mindent már elsőre jól kell csinálni, különben nem kapnak még egy lehetőséget.' "

"Azok közé az emberek közé tartozom, akik minél többször csinálnak valamit, annál jobbak benne. Ha agyonhajszolt vagyok, attól csak jobb leszek. Azt gondolom, hogy jobb a teljesítményem, amikor fáradt vagyok, mert akkor nem a szokásosat nyújtom."

"- Hogy kerültél bele a színházi világba?
- Nem én választottam, ő választott engem. Mindig is játszani akartam, már gyerekkorom óta. Nem tudom, miért. Nem tudom, honnan jött. Úgy gondoltam, hogy meg kell próbálnom, ha kudarcot vallok, akkor is."

"A lehető legjobb akarok lenni minden alkalommal, amikor felmegyek a színpadra. Nem tudom, hogyan kell 200%-nál kevesebbet nyújtani."

/Részletek különböző cikkekből és interjúkból/